Kalóz a Dunán [antikvár]

A sarkai kissé kopottak. Gerince kissé kifakult.
"...Elértük a Fekete-tengert. Csak mögöttünk van már szárazföld! Jobbra, balra, előre semmi, semmi, csak az enyhén hullámzó, fénylő víz. A nagy feszültség felenged. Markunkban veszünk egy korty folyóval kevert tengervizet: valóban sós-e? Hát mégis, mégiscsak sikerült! Nem volt könnyű játék, az biztos!" Az MTI hivatalos jelentéséből: "A Duna-expedíció, amely 1972. július 14-én indult el, hogy végigvitorlázza a folyam hajózható szakaszát Regensburgtól a Fekete-tengerig, elérte célját. 1972. szeptember 18-án 14 óra 30 perckor kifutottak a tengerre. Nyolc országon haladtak keresztül, közel két és félezer kilométernyi víziutat hajóztak végig. Elsőként tette meg nyitott, könnyű sportvitorlás ezt a kockázatos utat. A vállalkozás résztvevői egészségesek , a hajóegységek sértetlenek." Bedő István újságíró jól szerkesztett, érdekesen és ötletesen megírt, izgalmas és hangulatos részletekben gazdag útibeszámolót írt arról az egyedülálló vállalkozásról, amelynek négy társával egy balatoni kalózvitorlással és egy motorcsónakkal vágott neki. Könyvében jóízűen mesél emberekről és tájakról, a vitorlázás szépségeiről és nehézségeiről. Mindezt érdekesen egészítik ki az események láncolatába fűzött művészettörténeti, történelmi, kultúrhistóriai leírások. Írását az az őszinte törekvés kíséri végig, hogy (akárcsak a Duna) összekösse a nagy folyó mentén (jóllehet részben eltérő társadalmi rendszerekben) élő és különböző kultúrkörökhöz (vallásokhoz és etnikumokhoz) tartozó népeket.