Kiengesztelődés [antikvár]

Bencsik János 1965-ben a Kárpát-medence kellős közepén, Szarvason látta meg a napvilágot. Szülőfalujának a Hármas-Körös partján fekvő Békésszentandrást tekinti. A Pázmány Péter Egyetemen teológiai, az Eötvös Loránd Egyetemen pedig szociológiai tanulmányokat végzett. Tizenöt esztendeje Tatabánya város polgármestere. 2003 tavaszán feleségével együtt végigjárta a spanyolországi Szent Jakab utat, az ősi Caminót. Ott tapasztalta meg, hogy mi a különbség a fájdalom és a szenvedés között. Amikor megértette, hogy a szenvedésnek célja van, visszanyerte korábban felborult lelki egyensúlyát. Ekkor tett fogadalmat Ponferrada városában, a templomosok bazilikájában, Tölgyes Szent Szűz tiszteletére állított szobra előtt. Attól a naptól kezdve feleségével együtt azon fáradozik, hogy a caminóihoz hasonló zarándokút jöhessen létre a csíksomlyói Napbaöltözött Asszony kegytemplomáig. Magor fiuk születése és a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás együttesen végül is azt eredményezte, hogy 2005. április 8. és május 14. között magányosan, gyalogszerrel tette meg a nyolcszáz kilométeres utat Tatabánya és Csíksomlyó között. A szerző spanyolországi és csíksomlyói zarándoklatainak személyes tapasztalatait most szubjektív útinapló keretében adja közre, amelyben helye van mindannak, ami fontos kérdéseket vet fel minden ember számára: a családnak, a nemzetnek, a munkának, a természetnek, az életnek és a halálnak. "Csíksomlyóra menni nem csak egy kirándulás, hanem egy belső út is. A nyeregben megtapasztalhatjuk a létfenntartó erő azon energiáit, amelyekkel mind egyéni, mind pedig közösségi életünk megerősödhet. Ha alázattal heveredünk le a kegyhely előtti mezőn, úgy járunk, mint a mesebeli legény a gyógyító fűvel: még a saját magunk által vágott sebek is behegedhetnek." - vallja Bencsik János.