Kolozsvár környékének kirándulóhelyei [antikvár]

Kedves olvasó! A könyv, melyet kezedben tartasz, mindenkihez szól, de különösen azokhoz a kolozsváriakhoz, akik szeretik és járják városunk környékét, művelik a természetjárást, szabadidejükben ki-kijárnak friss levegőt szívni, edződni, a természetben gyönyörködni. A természetjárás, mint ismeretes a legszebb és legnemesebb sport, hisz szabad levegőn zajlik, nem sportpályákon vagy zárt csarnokokban. A turistának nincs ellenfele, akit le kellene győzni, minden turista legyen a természet barátja, ugyanakkor tudnia kell, hogy a természetjárás több ismeretet, lelki tartalmat és élményt biztosít a résztvevőknek, mint az összes más sport együttvéve (Tulogdy János). Kolozsvár környékének kirándulóhelyei már a múlt században kedveltek és ismertek voltak. Itt barangolt Jókai Mór a feleki gömb- kövekben gyönyörködve, a Tordai Hasadék felé menet Kőváry László társaságában, itt járta a határt, a falvakat és tanulmányozta a műemlékeket Szentgericzei Jakab Elek Kolozsvár történetírója, ezeken a dombokon botanizált Brassai Sámuel az utolsó erdélyi polihisztor. A költők és írók közül itt kaptak ihletet és írtak gyönyörű verseket és lélekemelő szövegeket Kós Károly, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Tavaszy Sándor, Szabó Dezső, Szabó T. Attila, Nyírő József majd Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, Kiss Jenő, Létay Lajos és Palocsay Zsigmond. Kolozsvár környékének szépségei - erdői, árnyas tisztásai, forrásai, folyómenti rekettyései, vadvirágos sztyeppéi, hagyományos falusi építészeti emlékei - nemcsak a fényképészeket csábították munkára, hanem a festőművészeket is. Számos művészi alkotásban örökítették meg ezeket a szépségeket Gy. Szabó Béla, minden idők legnagyobb erdélyi fametszője, Ferenczy Júlia, Pattantyús Károly és Sára, Szolnay Sándor, Póka Zsombori Erzsébet, Túrós László, Erdős Tibor, Fülöp Antal Andor, Valovits László, Andrássy Zoltán, Balázs Péter, Gedeon Zoltán, Abódi Nagy Béla és Méder Ilona valamint sokan mások. Kolozsvár egykori csillogása nemcsak az anyagi javak bősége miatt csúcsosodott ki a „kincses" jelzőben, hanem a szellem kisugárzása miatt is. Mint látjuk, kitaposott ösvényeken fogunk járni.