Körutazás Svájcban [antikvár]

Borítója töredezett, viseltes.
Széltében-hosszában ismert adoma - maguk a svájciak is szívesen mesélik (talán mert dióhéjban mutatja őket és országukat): Amikor a Jóisten megteremtette a világot és szétosztotta a népek közt, magához intette a svájcit. - Hát neked mit adjak fiam? Akarsz-e hegyeket? - Akarok uram, - mondta a svájci. És az Úr adott neki hegyeket bőven, magasabbakat és szebbeket, mint más népeknek. Büszke, tarajos szirteket, amelyek vakmerően fúrják merész élüket az égbe, hatalmas óriásokat, amelyek hósipkás fejét felhők övezik, meredélyeket, amelyek szédítő magasából patakok ezüstfátyla zuhan a völgyekbe, széles hegyhátakat, ahol a komor fenyvesek és zúgó tölgyek között zöldellő tisztások virulnak. - Akarsz-e vizeket fiam? - Akarok Uram. - Az Úr kifacsarta a felhőket, és a hegygerincek között tucatszám duzzadtak a tavak, melyekbe belemártott az ég palástját, hogy szép kék színükkel üdítsék a szemet. - Adjak-e szép réteket, termékeny dombokat is? - Hogyne kérnék, jó Atyám. - Ekkor az Úr a völgyek oldalára zöld lepleket borított, teleszórta réti virággal, s dúsan öntöztette a hegyekből leküldött patakok ezernyi erével. - Ha már ilyen dús legelőket adták Teremtőm, tehenet is adj hozzá, hogy tejével táplálhassam magamat és gyermekeimet - rimánkodott a svájci...