London, Anglia [antikvár]

Anglia ma, nagyon sok értelemben egy modern, európai ország. Annak idején világsikert aratott a háború után Mikes Györgynek a „Hogyan legyünk külföldiek" (How to Be an Alien - magyar fordítása: Anglia papucsban) című munkája, amely az „idegenek" számtalan viszontagságát és „sanyarú" sorsát ecsetelte, zseniális módon a szigetország, a kontinentális ember számára soha meg nem érthető és el nem sajátítható szokásai és viszonyai közepette. Ma is igaz jó néhány állítása, de azt kell mondanom, az Angliáról és az angolokról alkotott hagyományos klisék, sztereotípiák és közhelyek - a hűvös, távolságtartó, bizalmatlan, zárkózott angol viselkedésről és a túlságosan is hagyománytisztelő mentalitásról - ma már sokban nem állják meg a helyüket. Ma már Anglia sokkal nyitottabb „befogadó" nemzet, nem kell úgy „tartania" a külföldinek a bevándorlási hivatal bürokráciájától vagy akár a kiközösítéstől, meg nem értéstől, mint mondjuk 40-50 évvel ezelőtt. Az angolok a világ legsegítőkészebb és szolgálatkészebb népe, ha valahol útbaigazítást kérünk, vagy érdeklődünk, hogyan vegyünk metrójegyet s hogy használjuk, rendkívül kellemes meglepetésben lesz részünk. E sorok írója maga tapasztalta, hogy hogyan állított meg egy kedves angol úriember egy buszt szinte „a saját testével", miközben útbaigazítást adott, s éppen az induló buszra kellett volna szállnom. Természetesen ma is lehet kapni hamisítatlan angol reggelit szalonnás tojással, párolt zöldségeket, szeletelt kockakenyeret vagy marhasültet Yorkshire puddinggal, de korántsem lehet azonosítani az egész nemzetet ezekkel s egyfajta szegényes konyhaművészettel. Londonban, de vidéki városokban ma már a világ legjobbjaihoz tartozó éttermeket is találunk, a legkiválóbb olasz, francia, indiai stb. konyhával, a nagy piacokon pedig egész évben a világ sokféle zöldségét és gyümölcsét lehet kapni az új-zélandi almától a dán eperig. Korántsem olyan beszűkült és konzervatív az angolok táplálkozási kultúrája, mint korábban, nem iszik ma már mindenki állandóan tejes teát, nem iszik mindenki rögtön ébredés után vagy lefekvés előtt egy jó erős csésze teát - bár aki már volt csontig átfagyva egy ködös, nyirkos novemberi estén, az érti, milyen jól is esik egy forró tea. Nem adnak kizárólag „bűn rossz" kávét - régebben a magyar utazó hajlandó volt akár a kávéfőzőjét is magával cipelni, hogy hazai eszpresszóhoz jusson, a legkülönbözőbb fajtájú kávékülönlegességeket lehet kapni nemcsak a Soho kávézóiban, hanem szerte Anglia nagy bevásárlóközpontjaiban. A háromszögletű szendvicsek viszont egyáltalán nem egysíkúak, nagyon finomak, különösen, ahol az angolok is imádják, a Marks & Spencernél, vagy a Fortnum & Mason frissen, helyben készített szendvicsei. Nem esznek mindenhol kidney pie-t, „vesés pitét" uzsonnára, ahogy mi sem fogyasztunk állandóan pörköltet vagy gulyást.