Prága [antikvár]

A középkorban nem is tudták volna elképzelni a mai milliós nagyvárosokat. Prága hajdani lakosai sem gondolták, hogy valamikor majd járművek tömege nyüzsög szűk utcácskáikon. Nappal csak ügyes-bajos dolgaik után jártak erre, s éjszaka az alabárdos őr az egész utcát elrekeszthette fegyverével, ha valaki lámpás nélkül akart átsurranni. A hajdani városatyák csak a biztonságukra gondoltak, s a várfalak között kevés volt a hely.A mi örökségünk mindaz, amit az építés művészei és a kőfaragók az évszázadok során kőbe formáltak. A csiszolt gránitban vagy homokkőben minden kor megörökítette a maga hangulatát, költészetét és szépérzékét. S mi éppen ezt szeretjük ma, a stílusoknak ezt a beteljesedett és mégis továbbélő keverékét, ahogyan a játékos idő létrehozta, lépésről lépésre szakadatlan változásban hódítva meg a teret. Szeretjük a festői kapubejáratokat faragott medvéikkel, mérlegeikkel és rózsáikkal. Szeretjük a füves foltokat a kövezet hézagaiban. Szeretjük az erkélyrácsok kovácsoltvas levéldíszeit. Szeretjük az árnyék és félhomály találkozását a zsákutcákban, ahol a hold csókot lopó szerelmesekre veti a fényét.