Róma [antikvár]

Részlet a könyvből: "Vajon mit akarhat ez az elegáns úr trópusi sisakkal és fehér hajtókában a káosz közepén, ezen az apró pódiumon Róma kellős közepén, a Piazza Venezián? Kissé előrehajol, karját enyhén behajlítja, keze pedig - akárcsak Michelangelo Dávidjáé - kinyújtva. A következő másodpercben talán felcsendül egy Beethoven-szimfónia? Ugyan már! Mindössze motorkerékpárok és robogók recsegnek és berregnek, meg öreg, narancsszínű buszok robajlanak, kipufogójukból fekete füstcsíkot gomolyogtatva. Mindegyik minden irányban egyszerre halad, a piazza pedig bedugul. Róma mindenekelőtt forgalmat jelent, forgalmat és harmadszor is forgalmat. Van még egy olyan város, amelyiknek a központját rendőrök százai zárják le - persze minden eredmény nélkül, hiszen az alsó korzó a nap csaknem valamennyi szakában bedugul? Hárommillió lakos, és túlságosan kevés mélygarázs. Taxi pedig se égen, se földön, s főleg akkor nincs, ha szükség volna rá. Az a csekély számú parkolóhely meg, ami még megmaradt, valósággal aranyat ér. (Mindjárt jelezzük: amennyiben megkaparintottak egy legális, azaz kék P-vel jelzett parkolóhelyet, azonnal fizessék be az óránként kétezer lírás parkolódíjat.)