Spanyolország [antikvár]

Valószínűleg egy egész életet eltölthetnénk azzal, hogy bejárjuk Spanyolországot - s az idő még így sem lenne elegendő ahhoz, hogy ennek a kis kontinensnek minden részét megismerjük. "Spanyolország? Melyiket kívánja?" - hangzik a prospektus szellemes mottója. Talán a kasztíliai napégette fennsíkot? Az Atlanti-óceán menti örökzöld réteket Asztúriában? Madridot vagy Barcelonát nyüzsgő kulturális és éjszakai életükkel? Vagy inkább homokos strandot, pálmákat és a paellát? A spanyolok pedig, akik mindig is határozott individualisták voltak, hazájuk tájaihoz hasonlóan ugyancsak igen különbözőek. Az országot alapvetően területi különbözőségek jellemzik; egyik tartomány, egyik város nyelve, népszokása, konyhája sem hasonlít a másikéhoz. Még a legjelentéktelenebb településeken is rétegződnek egymáson a legkülönbözőbb civilizációk nyomai: gótikus katedrálisok épültek arab mecsetekre, barokk paloták állnak egykori nyugati gót települések, római arénák, görög oszlopmaradványok vagy keltibér falvak felett. A Pamplonától Sevilláig megrendezett spanyol fiesták kulturális gazdasága is egyedülálló Európában. Ezek során ősrégi hagyományok kelnek életre, amelyekhez modern elemek és az ünneplés öröme egyaránt társul. Itt valószínűleg senki nem fogja magát idegennek érezni, hiszen a spanyolok vendégeiket még mindig csodálatra méltó nyitottsággal fogadják. Aki az unos-untig hangoztatott torrero - tortilla--turizmus sablonos képét otthon tudja hagyni, gazdag jutalomban részesül: bepillantást nyer a spanyol valóságba - abba a valóságba, amely garantáltan nem illik egyik skatulyába sem.