Svédország [antikvár]

ELÖSZÖ Ez a kalauz Svédország igazi értékeit kívánja bemutatni, a svéd művészetet, a svéd nép alkotóerejét és az idegenforgalmi látnivalókat. A klasszikus Róma, a reneszánsz Firenze csodái, a gótikus francia katedrálisok, vagyis művészeti korszakmeghatározó műemlékek nem várják itt az utast. Az egyszerű balti téglagótika, a barokk—Idasszicista építkezés, amely oly józan a nyugtalan közép-európai barokkhoz képest, a modern magasházak — amelyek hangulatukkal ugyan változatosságra törekszenek, de mindegyre fárasztó uni-formizálódásban vesznek el, és monumentalitásuk kérdéses, hogy felemelő; — villavárosok, amelyek az idillt próbálják megteremteni, ez az a mai Svédország, amit érdemes megnézni, és mindebből hellyel-közzel okulni. Svédországot — elég egy pillantás a térképre — joggal tekinthetjük a tavak országának. Ezek a hűvös, mély tavak romantikussá varázsolják a svéd tájat. Stockholmot pedig Észak Velencéjének is nevezik. De — legyünk őszinték — ezzel a címmel a svéd fővároson kívül még két város büszkélkedik, Leningrád és Amszterdam. A Panoráma Szerkesztőség nem óhajtja Parisz ítélkezését követni, és a három versenyző istennő közül csak egyiknek nyújtani az aranyalmát. Igen, mind a három északi város megérdemli a büszke címet — avagy talán ilyenkor derül ki, hogy az efféle díszítőjelzőnek nincs sok értelme. Mert Stockhölro mégsem Velence, hanem elsősorban saját maga