Szicília [antikvár]

BEVEZETÉS A „Nap szigetét" talán a múltbéli rossz hírnevének, valamint a meglehetősen lassan csordogáló információknak köszönhetően eleddig elkerülte a tömegturizmus, a turisták által okozott zsúfoltság is csupán a két fő nyári hónapra korlátozódik, ezért a Földközi-tenger legnagyobb szigete megőrizte sajátságos atmoszféráját mindazoknak, akik Goethe után a természeti és történelmi örökségünk e szépséges területét kívánják felfedezni. Ámulatba ejtő az Etna havas, olykor vörösen sziporkázó csúcsa, Taormina lélegzetelállító panorámája, ahol a görög-színházban leülhetünk Csontváry „mellé", a tengerparton lenyűgözve sétálhatunk a bóbiskoló pálmafák árnyékában, elmerülhetünk a piacok forgatagában. Lángoló szenvedélyek, évszázados ellentétek, vallási áhítat, pompás ünnepek, laza emberek, mozgalmas színek, a vakító fényben viruló virágok jellemzik a Háromszögű Főidet, ahol az Isten és a természet is hatalmas adagokban mérte a szépséget. A magányos, sziklás, kékesfehéren fodrozódó, szemérmetlenül kitárulkozó öblök, az ősi görög templomok, a középkori paloták, a szenvedélyes múlt mind megannyi forrása lehet a szigeti barangolásunknak. A szigetet ért XVII. század végi súlyos földrengést követő újjáépítéseknek köszönhetően az örökül ránk hagyott városok, falvak középkori hangulatával kevés vidék vetekedhet kerek e világon. A nyári szieszta idején a sziget településein mintha megállna az idő. Este aztán hirtelen megelevenednek a kihalt utcák, sikátorok, szinte mindenki a tereken, utcákon korzózik vagy éppen a bárok, éttermek teraszain múlatja az időt. Szicílián általában puhán száll le az éjszaka, mielőtt elhagynánk, érdemes elmerengeni, miként siklik a távoli horizont ólomszínű tengerébe a narancsosan iz-