Utak, terek, emberek [antikvár]

Gerince kifakult.
Csapó ​György ezt a negyedik „Világjárók” kötetét, reméljük, éppolyan szeretettel fogadják az olvasók, mint az előző három nagy sikerű útirajzát. E könyv – tartalmát tekintve – igen sokrétű, szerteágazó. A szerző az utóbbi években beutazta Európát, többször is járt egy-egy országban, városban. Ebben a könyvében tizenkét országban tett utazásainak élményeit sűríti. Főleg városokat, városrészeket, embereket jelenít meg, de minden írásának van még egy mélyebb – erkölcsi, szociológiai, történelmi – tartalma is. Változatos formában, más-más hangnemben ír az egyes városokról – szám szerint harmincötről –, ahogy a téma diktálja. A görög fejezetben például sok a mitológiai, ókori történelmi utalás. Istanbulban járván, Konstantinápoly történetét eleveníti fel. Odesszában hadifogsága idejére emlékezik vissza. Bécsről az általánostól erősen eltérő, szubjektív véleményét közli. Prágáról igen szép lírai karcolatot olvashatunk. A párizsi Place des Vosges-ről pasztellképet fest. Krakkóban a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokról ír. Genfben Kálvin és Servet meg Castellion harcáról elmélkedik, Nürnbergben pedig a náci szellemről. Az Itáliai notesz az olasz emberek mély ismeretéről és szeretetéről tanúskodik. A sok szép fotóval illusztrált könyv elgondolkoztat és izgalmas szellemi kalandot kínál.