Jeles világjárók nyomdokain 2. [antikvár]

A kötet szerzője Dr. Kubassek János geográfus-tudománytörténész - az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója - több mint két évtizede foglalkozik jeles világjárók tevékenységével. E könyvben elgondolkodtató emberi példákat villant fel a múltból a jelen okulására, a jövő alakítására. A szerző kutatásai során számos világhírű vagy méltatlanul elfeledett magyar utazó, földrajztudós emlékeit igyekezett feltárni. Munkája során öt kontinens 81 országába jutott el. Példaképe, Kőrösi Csoma Sándor, s az ő követői, a kiemelkedő magyar Ázsia-utazók, az Észak-Ural térképezője Reguly Antal, a Transzhimalája felfedezője Lőczy Lajos, Belső-Ázsia ősi kultúráinak kutatója Stein Aurél, a Tien San földtudományi feltárója Prinz Gyula, a "sánta dervisprofesszor" Vámbéry Ármin, a sokoldalú geográfus Cholnoky Jenő és a kitűnő orientalista Baktay Ervin tették rá a legnagyobb hatást. Figyelmet szentelt a legsikeresebb magyar Afrika-kutatók, Dél-nyugat-Afrika térképezője, Magyar László, a Szahara utolsó fehér foltjainak eltüntetője, a sivatagkutató Almásy László, a Rudolf- és a Stefánia-tavak, valamint egy működő vulkán felfedezője, Teleki Sámuel, és a Kongó-medence népeinek kiváló ismerője, az elfeledett Torday Emil életművének. Behatóan foglalkozott Teleki Pál földrajzi-térképészeti munkásságával. Személyesen kereste fel a tragikus sorsú földrajztudós kortársait, legközelebbi munkatársait és családtagjait, akik - talán az utolsó előtti pillanatban - visszaemlékezéseikkel fél évszázad távlatából hitelesen tisztázták a földrajztudós-miniszterelnök halálának körülményeit. A szerző számos tudományos konferencián, szimpóziumon, emlékülésen, hazai és külföldi főiskolákon, egyetemeken, múzeumokban és a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásai során elemezte a világjáró magyar tudósok, földrajzi felfedezők munkásságát. E kötetben negyedszázad kutatásainak termését teszi közkinccsé-