Érték, élmény, egészség [antikvár]

KÖSZÖNTŐ Ha Bács-Kiskun megye nem lenne annyira hatalmas, mint amennyire az, a vándor akár már érkezésekor megláthatná a másik végét. Olyannyira sík ugyanis, hogy legalacsonyabb és legmagasabb pontja közt mindössze 80 méter a szintkülönbség. Mintha az itt éló'k gondos és alapos munkával úgy terítették volna le a Duna és a Tisza közé, hogy redő és gyűrődés semmiképp se legyen rajta. Ma is ugyanez a törődés jellemzi őket: ha valamit csinálnak, azt mindig a legnagyobb odaadással teszik. Ezeknek a dolgoknak köszönhető, hogy amint a megyénkbe érkező vendég körülnéz a végtelen pusztaságban, érzi a mámorító szabadságot és a körülölelő szeretetet. Hogy még mi mindent érez, lát és hall, míg bejárja a rónaságot a Kiskunságtól egészen a Bácskáig? Szájában érzi a homoki borok, a zamatos pálinkák ízét, a bajai halászlében és a kunszentmiklósi birkapörköltben feloldódó kalocsai paprika zamatát. De nem sokáig van maradása egy helyen. Elindul a messzeségbe, a délibábon is túlra. Kerékpárra ül, nyeregbe pattan, mert hívják, várják az aranyló homok, a vizek és vízpartok kincsei. Kalandos útján feltárul előtte a múlt. Minden mesél. A romok, a töredékek, a pusztában magányosan álló tanyák, a falusi tornácok repedéseibe rakódott múlt, a tereken, széles utcákban magasodó míves épületek, a templomok tornyában zúgó harangok. És mi is mesélünk.