Fertőd [antikvár]

ELŐSZÓ A fertődi kastélyt valaha, mikor még az Esterházyaké volt s a községet is Eszterházának hívták, gyakran emlegették, mint a „magyar Versailles"-t. S valóban, aligha van hazánknak olyan pontja, ahol a XVIII. századi korlátlan hatalmú, fejedelmi vagyonú arisztokrácia ilyen kápráztató pompával közelítette volna meg a kor építészeti mintaképét. Mind az építészeti modor, mind a kertépítő ízlés, mind az életforma — a játékos, magábazárkózott, külön világot építő későbarokk, illetve rokokó — a francia királyok által teremtett versaillesi „őskép" szerint igazodott szerte Európában. Az egész világ, amelyről könyvünkben hírt adunk, rég eltűnt az idők árjában, eltűntek a hercegek, a rizsporos parókák, a harisnyás inasok, a díszruhás testőrök, letűnt az élet habjaként táncoló, önfeledt, önző, az egész világot csak saját luxusa és szórakozása alapján szemlélő főúri osztály, — de itt maradt a mai kor emberének a legszebb magyar vidéki kastély, az építészet, a belső tervezés, a kertépítés féltve őrzött remeke. A közben eltelt másfél évszázad alatt megkopott, megroggyant az egykor oly büszke fejedelmi kastély, s a II. világháború betetőzte a romlást. De 1959-től kezdve építészek, festők, szobrászok, bútorművesek dolgoznak ismét 3