Látnivalók Zala megyében [antikvár]

AJÁNLÁS Zala Megye nevét hallva, első asszociációként mi juthat eszébe egy átlag honi turistának? Talán az, hogy Nyugat-magyarországi vidék, esetleg felötlik, hogy itt tárták föl az első hazai kőolajmezőt, földerenghet az egykor elzárt, elmaradott romantikus Göcsej képe, megjelenhet szeme előtt a kiterjedt zalai erdőség, büszke és értékes vadjaival. Pedig a kép nem ennyire egyszerű és sztereotip. A turizmus egyre tömegesebb beindulását számítsuk a Zala Megye Idegenforgalmi Hivatala megalakulásától, azaz 1962-től. Ezt kővetően épült meg az első kemping, majd turistaszálló, ezután nyíltak meg sorra az utazási irodák és mindez olyan szerény körülmények között, hogy akkor még termálfürdője sem volt a megyének. Mi inspirálta a bőskorban a turistát, hogy tájainkat felkeresse? Mindenekelőtt az érintetlen természet, a bájos népművészet, a tündéri zsúpfedeles boronaházak, a haranglábas falukép. Nézzük Kosztolányi Dezső 1931-ben miként írt egy automobilon végig járt göcseji túráról: „ a föld errefelé gödrös-göröngyös, gőrc-sös-gőcsős, átkozott rossz útjai vannak." Természetesen azóta a világ gyökeresen megváltozott errefelé, mindenekelőtt a 30-as években beindult olajiparnak köszönhetően, kiépültek az utak, elterjedt a villany, a lakosság egy része szegényparasztbői munkássá vált és egyre több gép járta már a feltöretlen földeket. A kőolajkutatásnak köszönhető az a szinte felértékelbetetlen kincs is, hogy Zalában több száz meddő szénhidrogénkút jött létre, amelyek többsége alkalmas termálvíz kitermelésére. így létesülhetett termálfürdő Zalakaroson, Lentiben, Kebidakustányban és így kezdődhetett meg napjainkban Bázakerettyén, Zalaegerszegen, Salomváron, Zalaszentgróton és Gelsén termálfürdő építése. 1980-ban területátcsatolással visszakerült a megyéhez a keszthelyi járás, ezzel együtt a Balaton egy 30 km-es partvonala és az őskori eredetű, világhírű hévízi termáltó is, így vált Zala meghatározó idegenforgalmi kisrégióvá. A fenti adottságokat jól egészíti ki a pihenő hellyé fejlesztett tucatnyi édesvizű tó, a romantikus folyópartok, az erdei vadászházak és a falusi vendéglátás vonzó épületei. Egy emlékezetes felfedezőüthoz kíván ez a könyv néma, de nagyon beszédes és segítőkész idegenvezető lenni. Forgassák örömmel és haszonnal a kiadó 13. megyei kötetét, amely eleddig a Zala Megyéről megjelent útikönyvek legrészletesebb, legpraktikusabb és legteljesebb változata. Kőrtvélyesi Erzsébet Lackner László felelős szerkesztő főszerkesztő