Szabolcs-Szatmári Útikönyv [antikvár]

I. RÉSZ1. A MEGYE TÁJAIHa Budapestről Nyíregyházára utazunk, a Tiszán átrobogva egyhangú fátlan síkságot látunk. Debrecen után a kép megváltozik. Az addig lapos táj megelevenedik, dombokká magasodik, egyre több fa emeli fel koronáját, fasorokká, erdőkké sűrűsödnek. Benn vagyunk Szabolcs-Szatmár megye szívében, a Nyírségen. Míg egy-két órával előbb szemünk a végtelenbe kalandozhatott, most mindenütt buckákba ütközik. Magasabbak és alacsonyabbak sorakoznak egymás mellé és elé, keske-nyebb-tágasabb lapos földeket fogva közre. Szántóföldek, rétek és legelők zöld szőnyege takarja be ezeket, a dombokra szőlők, gyümölcsösök kúsznak fel. Olyan ez a táj, mint egy nagy kert!De mennyi küzdésbe került, míg ezzé változott! Száz-százötven évvel ezelőtt sok domb még kopár volt s ha a szél fütyülni kezdett, a homokszemecskék táncra perdültek s még az elvetett rozsot is magukkal ragadták a szomszéd dombokra. A gazda gyakran a szomszédjának vetett. A buckák között pedig tó, láp mocsár lapult meg százával. Sok helyen erdő vetette meg a lábát s védte földjét a pusztulástól. A múlt században a vizeket lecsapolták, a homokot megkötötték s a táj már csak néhol őrzi ősi képének hírmondóit, a fűz- és nyírlápokat s a ligetes erdőket.A táj mai felszínét a víz és szél munkája meg azok a süllyedések hozták létre, amelyeket ma az Ecsedi láp, a Szatmár-beregi síkság, Bodrogköz és a Rétköz tölt ki. A süllyedések előtt egy szintben volt az egész vidék. A Kárpátokból meg az Erdély felől lefutó folyók hatalmas iszap-, homok- és kavicstömeget hordtak reá. Nagy, északról délre lejtő hordalékkúp nyúlt le a mai Sárrétig. A Bodrog mai mellékvizei végig folytak rajta, míg a Tisza, Szamos meg a Túr az Érmeiléken haladt dél felé.A Nyíradony és Nyírmihálydi között történt felemelkedés folytán a táj északi fele a Rétköz, a déli pedig a Sárrét felé lejtett. Ezzel a folyók iránya megváltozott. A Tisza, Szamos és Túr elfoglalták mai3