Tata [antikvár]

Régi korok, régi emlékek. Tata és környékének kedvező földrajzi adottságait, vadban gazdag erdőségeit, halban bővelkedő folyóit, tavait, hőforrásait már több ezer évvel ezelőtt felismerte az ősember, s szívesen választotta ezt a területet állandó lakhelyéül. Az időszámításunk kezdetekor ide érkező rómaiak jellegzetesen kelta kultúrát találtak e vidéken, amelynek hagyományait meghagyva, szokásait, berendezéseit, társadalmi szerkezetét is saját birodalmukba olvasztották be. A rómaiak idejéből - a mai Tata környékéről - nincs összefüggő képünk. A város helyén a rómaiak két kisebb települése alakult ki: az egyik a várostól nem messze levő Látó-hegyen, a másik a várostól mintegy 4 km-re, a mai Tangazdaság területén volt. A közeli Látó-hegyen talált feliratos sírkövek arról tanúskodnak, hogy a szomszédos helyőrségi város, Brigetio - a mai Szőny - kiszolgált katonái itt telepedtek le. A kelet-római birodalom összeomlása után, az V. században már a hunok laktak a környéken. Rövid uralmuk után a longobárdok, majd a keleti gótok vonultak át Tatán és környékén, hogy helyüket az avarok foglalják el. Az avarok mellett a 800-as évek elején szlávok tömörültek itt szervezettebb társadalomba. A szlávok uralma a század végén, 896-ban megdőlt, és helyüket honfoglaló őseink foglalták el. A honfoglalás és a királyság első századai. Tata honfoglalás utáni története I. István király korában kezdődik. Tata az Árpád-házi királyok alatt királyi birtok volt, s csak a királyi család kihalása után került világi birtokos kezére, a nagyhírű Csák család tulajdonába. Az 1260-as években Tatát már „villa", vagyis major néven emlegetik, és ugyanakkor „Nova-villá"-t is emlegetnek, ami a tó két partján elhelyezkedő települések közül a mai Tóvárost jelenti.