A haldokló szigetvilág [antikvár]

Részlet: Búcsú Papeite parjtaitól; a Hajnalcsillag fedélzetén, Darwin teóriája a kontinensről, mely elmerült a Déltenger hullámaiban. Papeite partjának fehér korallfala mentén útrakészen állott a Fetia Taiao (Hajnalcsillag). Tahiti hegyeinek égbenyuló földcsúcsai között, a keskeny parton színes ruhájú, sötétbőrű tömeg hullámzott és integetett. A kék lagunka mentén összegyült Papeite egész népe és virágkoszorús fejjel zokogott keservesen. Jajveszékelés, pityergés kísérte a barnabőrű tengerészek minden mozdulatát, amint lassan szedegetni kezdték a Hajnalcsillag horgonyait. Hiszen kevés az olyan hajó, amely gyakran tért vissza a Veszélyes Szigetek partjairól. Legtöbbjük roncsai sziklákon, zátoknyokon akadnak fenn, vagy mérhetetlen mélységekbe süllyednek és akkor a parton zokogó asszonyok szerelmese, fia, férje sohatöbbé nem tér vissza a kókuszdiós szigeteken épület kunyhókba. Ezért aztán minden "hosszújárat" indulása előtt nagyon keserves a búcsú...