Harcos beduinok között [antikvár]

Igy történt, hogy Kréta partjain haladva, hajónk egyszerre csak észak felé fordította az orrát és egyik este, lángoló napnyugta idején, horgonyt vetettünk a Boszporusban. Amint a fedélzetről elnézegettük Sztambul kupoláit és minaretjeit, amelyek bíborszínűre fordultak az alkonyatban, egy kicsit megkótyagosodhatott a fejünk, mert elhatároztuk, hogy kimegyünk a partra, akár úszva is. A dolog nem is volt olyan nehéz. A hajóstársaság alkalmazottai segítségünkre voltak. Partra szálltunk, láttuk Konstantinápolyt, aztán pedig eldöcögtünk Arábia felé, vonaton, kocsin Anatólián, a Taurusz-hegységen keresztül és történetesen megérkeztünk Izzedin házába, Bejrutban, ahol örvendetes meglepetés várt bennünket: időközben Daud megúnta New Yorkot és visszatért a szülői házba és minket a keblére ölelt a család. Egy hét le sem pergett, egy este már vacsorára mentünk Amin Arszlán emir palotájába és éjfélig latolgattuk, útnak eresszék-e velem Katie-t is a drúz hegyek közé vagy adjanak neki egy kis időt, hadd "honosodjon meg" egy kicsit, míg engem egymagamban küldenek ki a beduinok közé. Tíz nap mulva a sivatagban voltam. Newyork, 1926. november. W. B. S.