Vakmerő utazás [antikvár]

Részlet: első fejezet ELŐKÉSZÜLETEK Bemutatom a Pogányt — Irány: Mary és a boldogság — Hogyan is történt? — Bolyongás vízen és szárazon — Potyautasként Panamában — Hajótulajdonos lettem — Útitársat keresek — Egyedül megyek Vitorlásom teljes készenlétben állt, alig várta már, hogy nekivághasson hosszú, viszontagságos útjának, ennek a 8500 mérföldes utazásnak. Panamából Ausztráliába készültem, szeszélyes vizeken, homokzátonyok, trópusi szigetek között, át az Egyenlítőn, a szélcsendes zónán, a hurrikán korbácsolta vizek felé egyesegyedül. Kockázatos utazás várt rám, de mit volt mit tennem? A kényszerítő körülmények nem hagytak más választást nekem. Vállalnom kellett a kockázatot, legalábbis én így gondoltam. És az utat azon a kis egyárbocos vitorláson kellett megtennem, amelyet két héttel azelőtt vásároltam a panamai Balboában. Kétségbeesett vállalkozás volt, de másképp nem juthattam el Ausztráliába feleségemhez, akinek egy évvel azelőtt Sydneyben örök hűséget esküdtem. 1946 májusa volt, épp csak hogy véget ért a háború. Akkoriban nagyon ritkán és nagyon rendszertelenül közlekedtek hajók. Ügy éreztem magam, mintha zátonyra futottam volna. És ugyanígy volt Mary, a feleségem is. Ö Sydneyben várt, várt reménytelenül hajóra — de hajó nem indult, neki még csak reménye sem volt, hogy egy éven belül elindulhat. Gyakorlatilag nem volt még hajóforgalom. 9