Hat keréken Jeruzsálembe [antikvár]

,,, .íSíííiiteiiSii I il'i'i 1 "; IBevezetés a Zarándoknaplóba2010 karácsonyán, néhány héttel 50. születésnapom előtt, bakonybéB bencés testvéreim szentföldi zarándokúttal leptek meg. A váratlan ajándék kibontása" azután kölcsönös meglepetést okozott a megajándékozottnak és az ajándékozó közösségnek. A jeruzsálemi zarándokút ugyanis egyik legfőbb spirituális vágyam beteljesülése lett volna, ám a repülöúttól tartottam, a csoportos, buszos programoktól pedig belsőleg idegenkedtem. Ezért a karácsonyfa alatt vettem egy mély lélegzetet, megköszöntem testvéreimnek a nagylelkű ajándékot, s arra kértem őket, adjanak még többet: tíz nap helyett ötvenet, hogy legyen időm az útra is, repülő helyett saját lábbal eljutni a szent városig. Igazi nagylelkűségük ekkor mutatkozott meg, jó lélekkel adták nekem a plusz időt. Saját idejüket is, hiszen az itthon maradt három testvérnek - ötven napig - az én feladataimat is végeznie kellett, hogy monostorunk teljesíthesse küldetését. Ezért hát első szavam, első szavunk legyen a háláé. Megköszönjük az Istermek, azután bencés testvéreinknek, s mindazoknak, akik anyagiakkal, áldásukkal, imádságukkal, kapcsolataikkal, befogadó szeretetükkel, útbaigazítással és bármilyen más módon hozzásegítettek ahhoz, hogy Jeruzsálembe megérkezzünk. Kívánjuk, hogy gondviselő Atyánk őrizze, a Szentlélek vezesse, a mi Urunk, Jézus Krisztus pedig teljesítse be életüket]Miután megszületett az elhatározás, hogy Jeruzsálembe indulok, kissé megrettentem. Hogyan fogom én ezt véghezvinni? Először az vált nyilvánvalóvá, hogy gyalog nem fog menni, ahhoz kevés az idő. Az arab tavasz és a nyomában kirobbanó szíriai polgárháború pedig arra figyelmeztetett, hogy szárazföldön Izraelt megközelíteni - ma életveszélyes. Ezért arra gondoltam, hogy biciklivel Görögországig fogok zarándokolni, onnan hajóval egy szentföldi kikötőig, majd ismét kerékpárral tovább. Arra is rájöttem: annyira nem vagyok bátor és erős, hogy egyedül vágjak neki ermek a roppant útnak. Társra volt szükségem, elkezdtem tehát keresni. így akadtam Iván testvérre, aki a pannonhalmi főmonostorban házgondnokként szolgálja a közösséget. Iván azt mondta: Kettő törékeny, hívjunk egy harmadik testvért is, hárman Jobb eséllyel Járjuk végig az utat." Közben telt az idő,