A versenyfutás [antikvár]

Egy keménykalapos, túlságosan szűk lakkcipőt viselő fiatalember futkosott a Kristiania utcáin, hogy eladjon egy koponyát. Édesanyja, aki határozott asszony volt, megparancsolta neki, hogy akár tetszik, akár nem, tanulja ki az orvostudományt. Amikor aztán meghalt, fia abbahagyta a tanulást. Most egy megmaradt koponyát adott el, hogy a sarkvidékekről szóló könyveket vásárolhasson. Erős testalkat, szívős, hallgatag, magának való ifjú, akinek barátja kevés volt, szeretője egy sem. Sohasem volt az iskola büszkesége. Sajátos szófűzése inkább önfejűségre, mintsem butaságra vallott. Úgy tűnt, igen mélyen tud gyűlölni. Csekély számú barátjához nem kevésbé mélyen tudott hű lenne - ameddig a barátok vezérüket látták benne, és ő hasznot húzhatott belőlük. Élt benne némi hajlam a képmutatásra, és ettől sohasem tudott teljesen megszabadulni. Mesterien tudott színlelni, ha arról volt szó, hogy valami erényt szerezzen magának. Olyan embereket választott munkatársul, akik hasonlatosak voltak hozzá - kisebb formátumú, törpe, uralkodó-típusokat, akik meghajoltak előtte, az uralkodó előtt.