Járatlan földön [antikvár]

Ez a könyv Usakov első irodalmi alkotása. Műfajilag igen hasonlít V. K. Arszenyev híres művéhez. Művészien megírt könyv, hiteles, pontos és vonzó. Usakov ismeri és szereti a természetet és igazi művész módjára rajzolja meg. Különösen költői az északi fény leírása. Aki Usakov könyvét olvassa, feltétlenül megszereti a Sarkvidék zord világát, ezt a páratlan tájat, a hatalmas, romantikus térségeket. Nagy szakértelemmel írja le a könyv a sarkvidéki munka körülményeit, a tengeri állatok vadászását. Sokat tanulhat belőle az olvasó, s még hasznosabb a jövendő sarkkutatóknak. A nehézségeket (amelyekből túlságosan is kijutott az expedíciónak), hazug mesterkéltség nélkül mutatja be, egyszerűen és férfiasan. Melegség, jólelkűség és humor árad a könyvből. Meghatóan és érdekesen beszél Usakov négylábú barátaikról és segítőtársaikról, a szánhúzó kutyákról. Bemutatja "jellemüket", különböző szokásaikat, az emberhez való hűségüket. De természetesen Usakov könyvében nem a jég és a táj a legfontosabb, mégcsak nem is a kutatások eredménye, hanem az ember. Mind életre kelnek a könyv lapjain: Vaszilij Hodov, a szerény, hallgatag rádiós, Szergej Zsuravljov, a tapasztalt, bátor leleményes vadász és maga Georgij Alekszejevics Usakov. Mindnyájukban igazi hazafiság él, tudják, mi a kötelességük a haza iránt. Valamennyien szeretik a sarkvidéket, bátran néznek szembe a veszéllyel, elviselnek minden nélkülözést. Szoros barátság egyesíti őket egy kollektívába.