Japán mozaik [antikvár]

Előszó Béky Gellért atyát 1944-ben ismertem meg, amikor a jezsuita rend budai lijoncházának lakója lettem. Gellért egy évvel előttem lépett a rendbe. Egy esztendőn keresztül vészeltük át közösen a háború viharait, és éltük meg a későbbi nélkülözéseket, amelyek szorosan egybeforrt közösséggé gyúrtak össze minket, novíciusokat. A háború után Szegeden kezdtük meg tanulmányainkat a rendi hittudományi főiskolánkon, de az egyre erősödő egyházüldözés miatt nemsokára külföldre kényszerültünk. Akkoriban a Jézus Társasága fel akarta erősíteni japán misszióját, és a külföldre került magyar jezsuita papnövendékek közül többen is jelentkeztünk erre a feladatra. Nagy volt nálunk a missziós lelkesedés Japán iránt, hiszen az első ember, aki Japánban kiejtette Jézus nevét, jezsuita volt: Xflvm Szent Ferenc. Gellért is jelentkezett, és előttem érkezett Japánba, úgyhogy amikor 1956-ban, ötvennapos hajóutazás után én is partra szálltam a felkelő nap országában, már ő fogadott szeretettel a jokohamai kikötőnél. Bár mindketten csaknem negyven évig működtünk Japánban, ott ritkán találkoztunk, mert Gellért főképpen Nyugat-Japánban, én pedig Kelet-Japánban működtem. De amikor összefutottunk, mindig nagyon megörültünk egymásnak. Béky Gellért az oszakai katolikus egyetemen tanított teológiát, és keresett lelkigyakorlat-vezető lett. Nagy beleérzéssel tette magáévá a japán kultúrát, és mélyen átélte a távol-keled emberek lelkivilágát. Japánban való tartózkodását megszakítva az innsbrucki egyetemen szerzett filozófiai doktorátust: német nyelven írt - később könyv alakban is kiadott - kiváló doktori disszertációja a taoizmusról szól. Több könyve jelent meg japán nyelven is. Költői lelkének finomságával és az emberek iránti mély szimpátiával közeledik minden témához. Könyveit olvasva az ember úgy érzi, egy tisztán folydogáló hegyi patak csobogását hallgatja. Nagy dsztelettel viseltetik a keleti vallások értékei iránt, ugyanakkor mély hittel kötődik Jézus Krisztushoz, minden ember üdvözítőjéhez. Ezekben nagyon hasonlít 11. János Pál pápához, aki mindig hangoztatta, 5