Magyar jezsuiták Kinában [antikvár]

KRISZTUS URUNK utolsó rendelkezésének szavai: „Elmenvén az egész világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" két évezred óta nem halkultak el, hanem állandóan visszhangzanak az Egyházban. Az isteni parancs végrehajtásának módja a korok és körülmények változása szerint más-más alakot öltött; üteme hol gyorsabb, hol lassúbb, de mindig legfőbb gondja maradt az Egyháznak. Végrehajtói a pápák voltak, kiket ebben főleg a szerzetesrendek s a második évezredben a kat. fejedelmek is támogattak. A pápák is, a trienti zsinat által kiadott Catechismus Romanus is a hívektől még csak imádságot kértek és a jó példa apostolságát. A XIX. századtól a hitterjesztés egész terhe a pápákra nehezedett s ettől az időtől kezdték a hívek anyagi segítségét is kérni. Így alakult meg a Hitterjesztés, majd a Szent Gyermekség műve. A pápák a hívek szeretetébe ajánlották ez intézményeket. Különös hangsúlyozással tette meg ezt XIII. Leó. XV. Benedek új hangot használ. Először mondja ki nyíltan, hogy a világmisszió a hívek összességének legszentebb közös ügye s ezért minden hívőnek kötelessége az Egyházat e legfontosabb feladatában imáin kívül alamizsnával is támogatni.