Magyar jezsuiták Kínában [antikvár]

Krisztus Urunk utolsó rendelkezésének szavai: "Elmenvén az egész világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" két évezred óta nem halkultak el, hanem állandóan visszhangzanak az Egyházban. Az isteni parancs végrehajtásának módja a korok és körülmények változása szerint más-más alakot öltött; üteme hol gyorsabb, hol lassúbb, de mindig legfőbb gondja maradt az Egyháznak. Végrehajtói a pápák voltak, kiket ebben főleg a szerzetesrendek s a második évezredben a kat. fejedelmek is támogattak. A pápák is, a trienti zsinat által kiadott Catechismus Romanus is a hívektől még csak imádságot kértek és a jó példa apostolságát. A XIX. századtól a hitterjesztés egész terhe a pápákra nehezedett s ettől az időtől kezdték a hívek anyagi segítségét is kérni. Igy alakult meg a Hitterjesztés, majd a Szent Gyermekség műve. A pápák a hívek szeretetébe ajánlották ez intézményeket. Különös hangsúlyozással tette meg ezt XIII. Leó.XV. Benedek új hangot használ. Először mondja ki nyiltan, hogy a világmisszió a hívek összességének legszentebb közös ügye s ezért minden hívőnek kötelessége az Egyházat e legfontosabb feladatában imáin kívül alamizsnával is támogatni. Ugyanezt megismétli XI. Pius, aki a Hitterjesztés, a Szent Gyermekség és a Szent Péter apostol művét az Egyház hivatalos szerveivé teszi a misszió anyagi eszközeinek összegyűjtésére s megjelöli a minimumot, amivel a hívek az Egyháznak e dologban tartoznak, amikor kívánja, hogy mindenki legalább a Hitterjesztés műve tagjává legyen. Ő mondja: maximum sanctissimumque omnium catholicorum operum est opus missionum (a legnagyobb és legszentebb kat. cselekedet a misszó támogatása) s csaknem minden évben újabb missziós intézkedéseket tesz.A világmisszió történetében XI. Pius alatt új korszak nyílt meg, amely a szent ügynek eddig soha nem tapasztalt, óriási lendületet adott.