Híres vadászkalandok [antikvár]

Kissé talán időszerűtlennek tűnik e köny vcíme ma, a távolbalátás, a sugárhajtásos repülőgépek, a radar, az úrhajózás, az atomkor csodaszámba menő vívmányainak világában. De csak az első pillanatra! Azután - eszünkbe jut az ifjúkorunkban olvasott sok, izgalmas, gyönyörű vadászkaland; újra ott érezzük magunkat a lesen, ahonnan a vadásszal együtt figylehetjük a vad szokásait, titokztatos életét - és egyszerre érdekelni kezd bennünket a könyv. Szívesen távolodunk el a mi gépesített világunkból egy időre olyan területre, ahol maga a Természet áll előttünk kendőzetlen, vad valóságában; látjuk az erdők homályos mélyét, halljuk a vízesés szüntelen moraját, és szemünk belekááprázik az égbemeredő, kopár, napsütötte sziklák vagy végtelen rétek nézésébe. Továbblapozunk, és magával ragad bennünket az a feszültség, amely gyakran életveszélyt jelentett a vad felkutatása és elejtése során. Noha a vadászokat közösnek mondható szenvedély űzi a vad után, mégis, ahány ember - annyiféle. Így azután igen különböző írások kerülnek ki tollaik alól. Az is befolyásolja munkáikat, hogy mi volt rájuk nagyobb hatással: a természeti szépségek, tájak varázsa, a napfelkelte vagy az alkonyat hangulata stb., és azt akarják híven megjeleníteni; másokat maga a vad érdekel, életmódjának és egyéb tulajdonságainak ismertetésére törekszenek; míg akadnak olyanok, akik a vadászat lefolyását, izgalmas hajszáját rögzítik filmszerűen, ellentétben a mesélőkkel, akiknek örömük telik abban, ha nyugodtan emlékezhetnek, és megfigyeléseiket könnyed, humoros megjegyzésekkel színezve, jóízűen elbeszélik a történetet...