Magyar László afrikai utazásai [antikvár]

Tábláin a védőfólia helyenként felhólyagosodott.
Olyan útleírás-gyűjteményt vesz kezébe az olvasó, amely nem az útleírás műfajában megszokott módon, az expedíció sikeres befejezése után, a kiegészítő adatokat és korábbi leírásokat tartalmazó, kényelmes könyvtárszobában készült, hanem a helyszínen, Afrikában, a bihéi Masisi-Kuitu folyó partján fekvő "Magyar-szállás"-nak nevezett libátában, a Munda-Evámbo hegyrendetegében és expedíciók pihenőhelyein. E körülményből adódnak Magyar László leírásainak páratlan értékei, de fogyatékosságai is, és e körülmény határozza meg helyüket Afrika tudományos megismerésének egyetemes irodalmában. Az útleírások legfőbb értékmérője az, hogy mennyire képesek a valósághoz közelkerülni mind a természet, mind a társadalom jelenségeinek ábrázolásában. Valósághű leírás azonban csak szigorúan meghatározott külső feltételek megléte esetén születhet. Ilyenek: a leírt területek alapos és részletes, személyes tapasztalatokon alapuló ismerete, a hosszabb időszakra, esetenként évekre kiterjedő folyamatos és zavartalan megfigyelés lehetősége, a tanulmányozott néppel való sorsközösség kialakítása és vállalása, ami módot nyújt a társadalom életének és intézményeinek belülről történő tanulmányozására, jó viszony és kölcsönös tisztelet megléte a bennszülött lakossággal. Kizárólag ezen külső feltételek között bontakozhatnak ki és érvényesülhetnek az adatközlő egyéni képességei, melyek közül a legfontosabb azon népek nyelvének magas fokú ismerete, amelyek közegében megfigyeléseit végzi.