Magyar vadász lőportartók [antikvár]

Borsos Béla a népművészet és az iparművészet határterületének különös tárgycsoportjával, a szarvasagancsból készült és vadászatnál használt lőportartókkal ismerteti meg az olvasót. A témáról nemzetközi viszonylatban is ez az első önálló kötet. A Kárpátok vonulatán áthaladó, észak-déli irányban a Balkántól a Balti-tengerig nyúló területen élő szarvasfajta agancsaiból készült porszaruk leginkább a történeti Magyarország területén voltak használatosak. Ezek nemcsak anyagukban különülnek el a nyugat-európaiaktól, hanem ősi eredetű díszítésük révén is, mely az avar kori csonttégelyekig vezethető vissza. A népi jellegű mértani ornamentika az ősi magyar, samanisztikus hitvilág és mágikus hiedelmek maradványait őrzi, míg a szabadrajzú, úri ízlés szerint készült példányok inkább a korabeli művészeti stílusokkal rokonok. A lőportartók készítése a vadász-lőfegyverek megjelenésével egyidős, virágkoruk a XVI-XVIII. század. Ezután az előre gyártott töltényhüvely egyszer s mindenkorra véget vetett használatuknak. A kötet színes képanyaga átfogóan illusztrálja a Kárpát-vidéki lőportartók művészetének gazdagságát és színvonalát. A szöveg között 31 rajz mutatja be a szerkezeti elemeket, a felület díszítésének rendszerét és a legérdekesebb részleteket.