Ne hagyd magad Ulle! [antikvár]

Tábla és gerinc piszkos, maszatos, sarkok és élek kopottak, előzéklapon ajándékozási bejegyzés.
Részlet: Ulle világbajnoki pályája voltaképpen avval kezdődött, hogy egy negyvenhetedik utcabeli gyümölcsösbolt kirakatának a rézkorlátján szokott lógni. Itt várakozott apjára, aki a szemközti nagy gépkereskedésben dolgozott. Aztán együtt mentek a kikötő felé, közben betértek egy nagy népkonyhára, ahol forró levest, meg babot vagy húst ettek. Majd kompon átkeltek a folyón Brooklyn-ba. Innen gyalogosan talpaltak végtelen hosszú úton egy kidőlt-bedőlt, ócska viskóhoz, mely egy beépítetlen, üres telken várta őket. Itt laktak. Igy ment ez napról-napra. Reggel áthozta az apja a folyón New-Yorkba s beadta a methodisták iskolájába, ahol a bevándorlók gyerekeit gondozták. Ulle szörnyen megéhezett, mire öt órakor vége volt az iskolának s a többi gyerek szétszéledt. Órák hosszat el tudott ácsorogni a kirakat előtt. Orrát az ablak üvegéhez nyomta s sóvárogva nézegette a nap mint nap frissen telt kosarakat. Volt ott érett kajszibarack, kaliforniai óriásnarancs, piros, korai cseresznye, alligátorkörte s a napsütéses Florida sok egyéb, drága gyümölcse: a gazdag newyorkiak számára már olyan időben kapható, amikor Ullenak még megfagyott a lába a rongyos cipőjében.