Az élő egyház a délvidéken [antikvár]

Ajándékozási bejegyzéssel.
A II. világháborút követően a Délvidéken hatványozott erővel tombolt és rombolt a szocialista internacionálé vörös posztójába bújtatott etnikai tisztogatás. Az egykori kisemmizettek, a munkás és földnélküli rétegek paravánja mögé bújt magyar nevű mozgalmiakból előléptetett kultúrmunkásoknak, gyorstanfolyamot végzett tanítóknak, újságíróknak, a kommunista párt élharcosainak legfőbb eltökéltsége volt az ismételten elszakított, szülőföldjükön maradt magyarok kötődését elmetszeni az egyetemes magyar kultúrától. Mivel azonban kultúránk gyökerei a magyar kereszténységből táplálkoznak, hiszen Délvidék-szerte is kiváló egyházi tanítók oktatták, nevelték a gyerekeket a katolikus iskolahálózatban, széles körű hadjáratot indítottak az emberek vallásos életének felszámolására. Nagybecskereken 1920-ig nagy múltú piarista gimnázium adott középfokú képzést a bánáti magyarságnak. Szabadkán ugyan a piaristák mindössze néhány iskolaévet tölthettek az 1940-es évek elején, tevékenységük jelentőségét mutatja, hogy máig emlegetik egykori tanítványaik. A nemzeti tudat és az élő keresztényi szemléletmód visszaszorítását kellett tehát megvalósítania az új, kommunista hatalomnak ahhoz, hogy a trianoni határszabdalások következtében életterével együtt kívül rekedt magyarokat elindítsa a beolvadás ingoványos talaján a nemzeti önmegsemmisülés felé. A történelem zsákutcáját megtestesítő ateista értékrend XX. század végi bukását követően a bal-liberális eszméken nevelkedett délvidéki politikusaink felemás megoldásokkal fűszerezett döntéseket erőltetnek rá a nemzeti tudatában és számbeliségében is megtépázott magyar közösségünkre ahelyett, hogy a megmaradásunkat több mint ezer éve szavatoló keresztény gyökerekhez, értékrendhez térnénk egyértelműen vissza. A magyar keresztény egyházak ugyanis minden üldöztetés, megaláztatás ellenére élnek a Délvidéken, és erről nem csak az interjúkban megszólaltatott papjaink, egyházi méltóságaink tanúskodnak, hanem azok az eldugott kis települések is, ahol a magyarként való boldogulásra reményt és buzdítást évszázadok óta plébánosaiktól, lelkészeiktől kapnak a hívek.