Bölcsőtől bölcsőig / Koporsótól koporsóig [antikvár]

Bölcső Az anyaméh helyettesítője és szimbóluma, de a bárka szimbolikájához is közvetlen köze van, hisz a vízi járművek a más létformába való átlépés eszközei, a bölcső pedig a gyermek földi létezésének kezdetén az anyai test és a vízelem ringatózását imitálja, így a két létforma közt mintegy segítője az átmenetnek. Miért „bölcsőtől bölcsőig" a vitairat címe? Mi mindennek a jelképe a bölcső? Például a generációs láncnak, hiszen a bölcsőt a nagypapa készítette az unokájának, a nagymama az örök ősbizalmat és a saját élő reményét pingálta rá virágok, csillagok formájában. Ezek a nagyszülők régen meghaltak, már ük-üknagyszülők voltak, őket mégis hetedíziglen számon tartották. Ez is üzenet számunkra, amikor ma hetedíziglen a rossz, a negatív minta öröklődik. Egy másik mély értelme a bölcsőnek az, hogy valamiféle egységet fejezett ki: egyazon mozdulat ringatta a bölcsőt és mozgatta a szövőszéket, az élet szerves, organikus része volt a születés, az azt jelképező bölcső maga, azé a szülésé, ami most rendkívüli és tervezett, vagy nem várt, nem kívánt és sok negatív emóció is tapad hozzá. A bölcső egyszerű tárgy, azt is jelzi, hogy a csecsemőnek van egy saját helye az otthonban, nem egy különleges tárgy, de mégis az élet örök mozgását, a vidámságot, az életörömöt is jelképezi. Ez még akkor is így van, ha a régi korok nagy csecsemőhalandóságára, a korai gyermekhalálokra gondolunk.