Bővebb ismertető
1. „Egy bizonyos Jézus"
Bevezetőnkben egy sokat mondó paradoxonra szeretnénk rávilágítani: Jézus jelen van a történelemben (születésétől számítjuk az éveket) ugyanakkor távol van a történetírástól. A Jézus-eseményre alig utalnak nem keresztény források.
Megállapíthatjuk: a nagy világtörténelem szinte alig vett tudomást Jézus megjelenéséről, amely pedig a történelem vízválasztója lett. Különösképpen nem érdekelte a császárokat az a tény, hogy egy eldugott kis római provinciában fellép egy próféta, és egy kis szektát gyűjt maga köré. Legfeljebb a helytartókat nyugtalanította, akik lázadásoktól féltek, meg a zsidó vezetőket, akik nemzetüket féltették az újabb római elnyomástól.
Jellemző Pál esete, akit a zsidók bevádoltak, Félix helytartónak adtak át Cezáreában (Csel 23-25. fej.). Két év múlva Félix utóda Festus lett. (Festus 60-ban volt Júdea prokurátora) Pál a császárhoz föllebbezett, ezért majd Rómába viszik. Amikor Agrippa király és Bereniké Cezáreába érkezett, hogy üdvözölje Festust, a helytartó előhozza neki Pál ügyét. Többek között megjegyzi: « Amikor vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak föl ellene, amit bűnnek minősíthettem volna. Csak vallásukkal kapcsolatban volt vele valami vitájuk, meg egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él, ezzel hozakodtak elő. Ezekben a vitapontokban nem tudtam eligazodni » (Csel 25,18-20).
3