Tévedések útján [antikvár]

Egyre többször kopogtatnak családi otthonunk ajtaján nem várt látogatók, hogy Jehováról" tanúskodjanak. Az egyik lelkipásztor így írta le találkozásukat: Bibliavásárlási indokkal lelkipásztori irodámban nemrég engem is felkeresett egy fiatalember, amit természetesen örömmel teljesítettem. Mivel ismeretlen volt, hovatartozása felől érdeklődtem, de hallgatott. Gyanúval élve, az istentiszteleti alkalmainkra invitáltam, amire ő így nyilatkozott: nincs annyi felesleges ideje, hogy prédikációt hallgasson. Nékik sürgős a dolguk. Jehova tanát mindenhová el kell juttatniuk hónapok alatt, mert 1975. október második felében a legfrissebb számítások szerint az armaggedoni csatában elpusztul ez a világ, és helyreáll az édeni állapot, a megmaradt tanúk számára." A remélt új világról olyan fantasztikus mesét mondott el egyszuszra, hogy az Verne Gyulának is díszére lett volna. A fájdalmas csak az, hogy ez a megtévedt fiatalember a tételeit világosan megcáfoló érveléseim ellenére is hisz állításaiban(Mészáros Kálmán: A Jehova tanúi munkájáról. 1974.) 1975. októberében nem következett be az, amire a Jehova tanúi vártak. Csalódtak tehát várakozásukban - de nem először történetük során. Ezek az emberek most sem vonják le a csalódások egyetlen logikus következményét, azt, hogy hamis tanításokat fogadtak el, hanem újabb légvárakat építenek, újabb kereső embereket zavarnak meg hamis tanításaikkal. Különleges helyet foglal el a keresztyén vallásfelekezetek sorában a Jehova tanúinak szervezete.