Bővebb ismertető
A kötet végén a lapok széle hullámos.
"Látod-é azt az asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókoltál. Ez pedig időtől fogva, hogy én bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minek okáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."