A hang 4. [antikvár]

A könyv szerzője 1927 november 25-én született /Hont m./ Szob községben egy tizenkét-gyemekes család ötödik gyermekeként, mint első fiú. Tanulmányait Székesfehérvárott és Szegeden végezte. 1954-ben szentelték pappá. Egy évig képlán, majd hitoktató. 1960-tól az Állam nem engedélyezi hivatalos működését Székesfehérvárott és Nagy-Budapest területén. 1976. október 4-én LÉLEKKERSZTSÉGBEN részesül Alsószentivánon. 1977.től nem kap engedélyt önálló működésre. 1979-től Pátkán működhet, mint plébános egészen nyugdíjaztatásáig 1987-ig. Ezután két hónapot tölt Medjugorjében, ahol törött lába csodálatos módon egy pillanat alatt meggyógyul. Az előző politikai rendszer bukása után 1991-ben engedélyt kap a Váci Megyés Főpásztortól arra, hogy INÁRCS községben kisegítő lelkipásztori munkát végezhessen. Itt a hívek áldozatos szeretete és a Helyi Önkormányzat jóindulatú hozzállása folytán két év alatt plébániát építenek számáa, s a Váci Megyés Főpásztortól folytatólagosan évenként engedélyt kap további működéséhez. Itt INÁRCSON erősödik meg benne a HANG, melyben égi lényeg gondolatait ismeri fel. E könyv ezeket a gondolatokat tartalmazza. "Míg idea valami, addig csak hordozóját boldogítja. A megvalósult idea kell, hogy hordozza Alkotóját. erre és ezért teremtettelek!"