A pécsi református egyház története 1892-1997 [antikvár]

Fedlap felső sarka megtört.
Illő és méltó, hogy nehéz idők után megpihenjen az emlékezet és visszapillantson arra az útra, melyen járt. Embert próbáló, e "keskeny út". Mégis hálaadással vallhatjuk meg: Krisztus hűségén tájékozódtak sokan, akik a hit útján megmaradtak, s református anyaszentegyházunk népeként, nemcsak az ünnepi időket, hanem a hétköznapok keresztjeit is vállalva tettek hitvallást ebben a városban arról, hogy evangéliumi világosság nélkül nem élet az élet. Az egyház léte mindig minőségi kérdés, nem csupán mennyiségi ügy. Jézus Krisztus erre is tanít! Idén is megengedte Isten, hogy közösségeinkben lássuk mai csodáit! Csak ízelítő az 1998-as év jelentősebb eseményeiből: áprilisban fogadhattuk a XVIII. Duna-melléki Egyházkerületi Presbiteri Konferencia résztvevőit. Énekkarunk virágvasárnap a svájci Erlenbachban szolgált Peterdiné Molnár Judit lelkész és Wittner Kálmánné kántor vezetésével. E hónap végén egyházmegyénk női csendes napjának adtunk otthont. Júniusban gyermekeink, ifjaink Kistótfaluban táboroztak a hitoktatók és lelkészek kíséretével. Szeptember elején fogadtuk Nemesbori (Felvidék) testvérgyülekezetünk küldöttségét, Erdélyi Judit lelkésznővel. Októberben Székesfehérvárra kirándult egy gyülekezeti csoport, Szalay Lajos lelkipásztor kalauzolásával. E hónapban hazai és külföldi testvéreinkkel együtt adtunk hálát a Pécsi Református Kollégium Gimnáziumának új épületéért. A hónap végén Nagyenyeden (Erdély), testvérgyülekezetünkben hirdettem Isten igéjét. Ugyanekkor a Kertvárosi gyülekezetben két harangot szenteltek testvéreink.