Apor Vilmos püspök beszédei [antikvár]

Táblái kissé karcosak, gerinc és a táblák sarkai néhol kopottasak.
Kincset tart a kezében az olvasó: Boldog Apor Vilmos (1892-1945) prédikációit, lelkigyakorlatait, egyéb beszédeit, néhány más írását, amelyek győri megyéspüspökként végzett főpásztori szolgálatának idejéből (1941-1945) származnak. A Győri Egyházmegyei Levéltár Apor-hagyatékában fellelhető kéziratok több év munkáját követően tárulhatnak az olvasóközönség elé. A kötetben található mintegy 200 szöveg segítségével nyomon követhetjük a szent életű püspök igehirdetését, győri székfoglalásától csaknem vértanúságáig. Megcsodálhatjuk egyszerű, tiszta nyelvhasználatát; sallangoktól mentes, a mély gondolatokat is közérthetően megfogalmazó közvetlen stílusát; következetes, határozott értékrendjét. Különösen érdekesek a szövegek azért is, mert a magyar történelem talán legvészterhesebb éveiben, a II. világháború idején keletkeztek. Apor Vilmos józansága, a szélsőségeket kerülő kiegyensúlyozottsága, ugyanakkor az igazságot és az erkölcsöt egy pillanatra sem szem elől tévesztő jellemszilárdsága elevenen átüt írásain. Az ideológiák zűrzavarában, bal- és jobboldali politikai vadhajtások dzsungelében igazi atyaként és pásztorként nevelt, tanított, utat mutatott a tiszta, örök, emberi és krisztusi értékekhez, eszményekhez. Bölcsessége, emberi és politikai éleslátása, prófétai emelkedettsége és jövőbe tekintése megdöbbentő az évtizedek távolából. Mintha előre tudta volna, mi lesz a sorsa önmagának és nemzetének. Beszédeit, elmélkedéseit olvasva még jobban megértjük, miért jutott neki osztályrészül a vértanúság pálmája, és a megtiszteltetés, hogy az egyház a vértanú boldogok sorába iktatta. Apor Vilmos igehirdetésére ma már csak kevesen emlékezhetnek. Ez a kötet jelenvalóvá és maradandóvá teszi az egykor élőszóval elhangzott beszédeket, és rádöbbent, hogy mennyire időtállók a vértanú-püspök gondolatai. Nemcsak pap és hívő, hanem minden jóakaratú ember érdeklődéssel és épüléssel forgathatja.