Bennünk a Lélek imádkozik [antikvár]

Elmondhatjuk, hogy mindenféle imádságra éheznek az emberek. Azt is, hogy az imádságról szóló teológiai munkákban nincs hiány: sőt vannak közöttük nagyon jók is. De hol találkozunk tanúságtétellel? Senki sem beszél szívesen önmagáról. S az ima forrásvidéke amúgy is annyira belső terület, hogy nagyon ritkán hozzuk szóba. A legtöbben még le sem szálltak mélységeibe. Oly keveset tudunk önmagunkról. Keveset testünkről és még kevesebbet rejtett, belső életünkről. Saját határvidékeinken élünk, a felszínen, hámrétegünk szintjén. Mélységeinkben felfedezésre váró területek hevernek parlagon. Jézus mondta a nőtlenségről: "Aki fel tudja fogni, az fogja fel" (Mt 19, 12). Az imádságról is ezt kell mondanunk: akinek nem adatik meg, az föl nem foghatja. Nem közölhető, mint a tudás. Próbáld meg elmagyarázni a mangófa gyümölcsének ízét olyasvalakinek, aki sohasem kóstolta. Az imádságról beszélni - tanúságtételt feltételez. A tanúskodás nem bizonyít, nem cáfol és nem győz meg. Vagy megérint, vagy sem. Csak akkor van hordereje, ha visszhangra talál a másik emberben, ha fölszabadít benne valamit, ami rímel, visszacseng reá.