Bán Endre emlékkönyv [antikvár]

Fedlapjai minimálisan kopottasak.
Bán Endre halálával, az elválás fájdalmán túl, nagyon sokan éreztük úgy, hogy még sokat kellett volna tanulnunk tőle, hogy gondolatai, útmutatásai nélkül nehezebb lesz az életünk. Fiatalok és idősek, férfiak és nők, egyszóval lelki gyermekei árvultak el és próbálják felidézni magukban Bandi, Bandi bácsi szavait. De az emlékezet rostáján rémisztő gyorsan kihullanak a legfontosabb szavak... Össze kellene gyűjteni beszédeit, írásait - fogalmazódott meg bennünk. 1973-ban jelent meg a "Találkozás Istennel Krisztusban" című kötetben egy nagyobb lélegzetű írása: "Elmélkedések a lelkiéletről". A kötethez gyakorlatilag lehetetlen hozzáférni, ezért tartottam indokoltnak, hogy ebben a könyvben újra megjelentessük, változatlan formában. Az "Elmélkedéseket" olvasva csak sajnálhatjuk, hogy a fiatal pap további életében oly kevés időt szentelhetett az írásnak. De egy mindig mások rendelkezésére álló, Isten és embert önzetlenül szolgáló lelkipásztornak, aki mindig adott másoknak - a magáéból és önmagából, kinek mire volt szüksége: időt, türelmet, meghallgatást, tanácsot, vigaszt vagy pénzt -, nem maradt ideje gondolatai csiszolgatására, irodalmi formába öntésére. Mert nem ez volt számára a legfontosabb! Szétosztotta lelke kincseit, s halála után csak egy-két vékony dossziéban találtunk jegyzeteket, feljegyzéseket, papi rekollekciók, elmélkedések, előadások vázlatait. Ezeket tartalmazza a könyv második része.