Boldog Rupert Mayer [antikvár]

Az idén emlékezünk a II. világháború befejezésének és egyben Boldog Rupert Mayer halálának 50. évfordulójára. Nem feledhetjük azokat, akik jó korán észrevették a feltörő nácizmus pogányságát és prófétai módon előre látták embertelenségét Közéjük tartozott - M. von Faulhaber bíboros (+ 1952) mellett - a jezsuita Rupert Mayer, München falábú apostola. II. János Pál pápa 1987. május 3-án Münchenben, amikor P. Rupert Mayert boldoggá avatta, kiemelte az új boldog tanúságtételének időszerűségét. Miként az Apostol, ő is ezt vallotta magáról: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!" A fogságban, a koncentrációs táborban boldog volt, hogy megoszthatta Krisztus keresztjét. A Pápa összehasonlította P. Mayert és a Kölnben boldoggá avatott Edit Stein, Keresztről nevezett Benedicta karmelita nővért, a nácizmus áldozatát. A nővér „Benedicta" - áldott volt, amint szerzetesi neve jelezte; ugyanígy P. Rupert is a Kereszttől lett áldott. Krisztus volt élete központja. Szent Ignác elvét követte „Mindent Isten nagyobb dicsőségére!" "Manapság sokat beszélnek az emberek jogairól - mondotta még a Pápa P. Mayer boldoggáavatásán de alig beszélnek Isten jogairól, márpedig Isten és az ember jogai elválaszthatatlanok. Ott, ahol Isten jogait megsértik, az embert sem tisztelik többé/' Példa erre a nemzetiszocializmus vezetőinek magatartása. A München melletti Dachau, miként a krakkói egyházmegye kapujában fekvő Auschwitz tanúskodnak a rendszer embertelenségeiről. P. Mayer összekapcsolta Isten és az ember jogait, üzenete ma is érvényes: „Korunk igen súlyos figyelmeztetés a Föld népeinek, hogy térjenek vissza Istenhez. Az ember nem élhet Isten nélkül!"