Kétezeréves életstilus [antikvár]

A lelkiélet tanítói ajánlják, hogy amikor a lelkiélet örömei megszokottá válnak, a nagy indító gondolatok elszürkülnek, az első nekiindulások és küzdelmek után beáll a fáradtság, térjünk vissza a kezdet kegyelmeihez és újítsuk föl magunkban az első tűz melegét. Igaz ez nemcsak az egyesekre, hanem a közösségekre is. Ennek az igazságnak megfelelően jár el az Egyház, amikor sürgeti a szerzetesrendek visszatérését eredeti szellemükhöz és szabályaikhoz. Ennek a gondolatnak az útmutatása mellett írta meg Szent Benedek, a nyugati szerzetesség pátriárkája, kimeríthetetlen tartalmú Reguláját. A szent Szabályoknak nem egy kijelentéséből és egész szelleméből világosan kitűnik, hogy Szent Benedek nem akart valami újszerűt és rendkívülit alkotni, hanem csak egyszerűen visszavezetni a lelkeket az ősforráshoz és ősmintához, az első keresztények életéhez, mert a lelkeknek és az Egyháznak a megújulása is csak az első tűz melegénél lehetséges. Azt akarta, hogy a bencés kolostorok mintaként álljanak a Krisztus szellemétől távolodó világ előtt, ahonnan az első keresztény közösségek üde, szeretettől izzó, imádságban, szegénységben, engedelmességben gazdag lelkülete áradjon az emberekre. A szerző, G. Morin az első századok szellemének, a szentatyák világának világszerte elismert egyik legkiválóbb ismerője. Ez az eredeti meglátásokban gazdag munkája, melyet a komoly, tudományos kutatások is megerősítenek, párhuzamosan tárja elénk az Apostolok Cselekedetei alapján keresztény őseink életét és Szent Benedek Szabálya alapján a bencés kolostorok szellemét...