Krisztusvér a magyar ugaron [antikvár]

Részlet: Kedves Fiúk! Még benne vagyunk a Veni Sancte hangulatában, még lelkünkben vibrál annak édesen esdő dallama, amelynek szárnyain imádságunk szállt fel a Szentlélek Úristenhez - segítségért egy esztendő munkájához -, de ugyanakkor már kezünkbe is fogjuk a szerszámainkat s hozzá látunk a munkához, az alkotáshoz. Uj esztendőt kezdünk! A nyári vakáció, pihenése és üdülése után újból munkába állunk. Milyen jó is az, hogy időnkint mondhatjuk azt, hogy új esztendőt kezdünk - milyen jó is az, hogy időnkint újból meg újból munkába foghatunk. Igen, mert a kezdő ember még nem érzi a napnak a terhét, - a nehézségek még nem desperálják és az akadályok még nem devalválják meglévő erőit. Aki lendülettel munkába kezd, annak pezsdül a vére, lüktet benne az alkotási vágyi, a férfiúnak ez a legértékesebb tulajdonsága, lelkének horizontjáról a kitűzött cél az idealizmus fényében ragyogva tündöklik feléje és vonja, vonja hatalmas erővel, mint ahogy az északi sarok misztikus ereje vonja a mágnestű kékfényű csúcsát a messzetávolból.