Út a szenvedésen át [antikvár]

Nem viseljük el a szenvedést, még a legenyhébb formájában sem. Nem bírjuk a kellemetlenséget… Szem elől veszítettünk volna egy isteni törvényszerűséget? Vajon a szenvedés, a veszteség, sőt maga a halál is nem a létezés moll hangneme-e? Nem azért veszítjük-e el az életünket, mert olyan nagyon meg akarjuk tartani? Az alázato lélek számára feltárul a természet körforgásából is ismert igazság: az élet a halálból támad, sőt megsokszorozódik, de csak akkor, ha a mag előbb a földbe hull és elhal.