A róm. kath. egyház története Magyarországban I/1. [antikvár]

Tizenegy esztendeje immár annak, hogy a római katholikus egyház történetének Magyarországon utolsó kötetét nyivánosságra bocsájtottam. Azóta éveken át tanulmányoztam és gyűjtöttem mind a nyomatott, mind a levéltári anyagot a következő korszak egyháztörténetéhez. Ezen munkálkodásom közepette a Szent-István-Társulat kebelében fenálló Tudományos és Irodalmi Osztály azon megbízással fordult hozzám, hogy irjam meg a mai magyar föld kereszténységének történetét addig az időpontig, amikor itt őseink megtelepedtek. Nem szívesen hagytam félben megkezdett dolgomat. Figyelembe véve azonban az ismeretes körülményt, hogy az 1301-1526-ig terjedő időre vonatkozó oklevél-publikációnk mennyisége - bár a vatikáni levéltár évről-évre igen értékes anyagot nyújt, - ily nagy munkához ma sem kielégítő, megnyugodtam abban, hogy a halasztás nem esik meg minden haszon nélkül. De meg a két nevezetes eseménynek: őseink bejövetelének és honfoglalásának, s a tőlük felvett keresztény hitnek ezeréves, illetve kilencszáz éves fordulói is arra késztettek, hogy elfogadva az Irodalmi és Tudományos Osztály felhivását, azt kutassam, mily vallásos viszonyokat találtak itt őseink, s micsoda régibb-ujabb keresztény emlékek és tradiciók állottak népünk nagy apostolának Szent Istvánnak rendelkezésére, amikor nemzetét a keresztény hitre téritette. Illő dolognak, kötelességnek néztem és tartottam, hogy az egyháztörténetirás ezen irányban is tegyen valamit. Ezen kötet, bár magában önálló, egyuttal egyháztörténelmem első kötetének elsőrészét képezi, s igy most mind az első, mind a második kötet két részből áll. Jelen munkám sok olyast tartalmaz, miknek tudása nélkül a további események csak nehezen érthetők; iparkodtam összeszedni s feldolgozni minden eddig ezen irányban megjelent adatot; azért akad benne elég dolog, melyet iróink eddig vagy nem igen ismertek, vagy elhanyagoltak. Ha itt-ott hézag mutatkozik, annak a források hiánya az oka, melyek néha megszűkülnek, néha teljesen elakadnak. Nagy-Czenk, 1901. szeptember 19-én. Dr. Balics Lajos