Szent József elmélkedések az ő litániája alapján [antikvár]

Kedves Fiam! Sohasem fogjuk elfelejtetni, akik átéltük azokat a szomorú napokat. Sűrű köd borult a fővárosra s ólmos őszi eső csatakossá tette az utcákat. Máskor ily időjárásban néptelenek az utcák; akkor nagyon népesek voltak. Akiket különben csak szórványosan láttunk, a proletárok most végeláthatatlan menetben vonultak végig a városon, taglókkal s rozsdás puskákkal felfegyverkezve és rekedt hangon a forradalmat éltetve. Rongyos, piszkos alakok, gyűlölettől villogó szemmel, ökölbe szorított kézzel fenyegetőzve s az elfelejtett Hymnus helyett a moszkvai internacionálét énekelve. Vérző szívvel néztük ezt a szomorú felvonulást s hazaszerető lelkünk a lélekharang tompa kongását vélte hallani sz. István országa fölött.