Jézus Krisztus feltámadt! [antikvár]

KIKAPCSOLNI AZ ÉRTELMET - KÖSZÖNÖM, NEM! "Halleluja! Feltámadt! Az Úr valóban feltámadt!" - El tudjuk-e képzelni azt az örömöt, amely az első tanítványok ajkáról felcsendült? - És majd kétezer óv óta ez az örömkiáltás nem halt el. Keresztyének nemzedékei ismétlik, éneklik, ujjongják. Keresztyének nemzedékei tapasztalták meg, hogy ez igaz: Jézus Krisztus él. ő Isten Fia. Ő a halál legyőzője és az új élet megalapítója: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1 Kor 15,55-57). Ennek ellenére megmaradtak a kétségek: „Lehetséges, hogy a halott újra életre támadjon?" Ez a kétely jogos és megengedett. Már az első tanítványok is kételkedtek: „Amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek pedig kételkedtek" (Mt 28,17). Ők is szabadon kinyilváníthatták kételyeiket, mert Isten nem tiltotta meg nekik, hogy gondolkodjanak. Kikapcsolni az értelmet - köszönöm, nem! Egyet azonban már most meg kell mondanunk: Jézus feltámadását gondolkodás útján sem bizonyítani, sem tagadni nem lehet. Belső bizonyosságra nem gondolkodás útján jutunk el, hanem csak úgy, hogy az Úr Jézusra hagyatkozunk. Azaz: ha teljesen rábízzuk magunkat Jézus Krisztusra. Ki kell tehát iktatnunk az értelmünket? Nem! A hit nem vakrepülés, hanem szilárd alapja van mindabban, amit a Biblia Istenről nekünk elmond. Nem lebeg légüres térben, ahogy egyesek vélik. János evangélista nyomatékosan hangsúlyozza: