Mindannyian életre vagyunk ítélve [antikvár]

Előszó f Kedves Olvasó! Eletünk oly sok részletből tevődik össze, hogy néhány mondatban nem is lehet maradéktalanul összefoglalni az emberi sorsot. Megannyi vágyunk, álmunk sarkall minket az előrejutásban, de vajon mindig a megfelelő irányba futunk-e? Látni a tengert, egyszer egy vadonatúj gépkocsit vásárolni, megnyerni a lottó főnyereményt, vagy csak azt elémi, hogy házastársunk legalább egyszer végighallgasson Ezek mind fontos elvárások, de vajon lehetnek-e fő célkitűzéseink? Sokan úgy vélik, hogy amennyiben egy napon hatalmas pénzösszeghez jutnak, azzal egy csapásra minden gondjuk megoldódik. Emiyi lenne csupán a valóság? Hiszen történelmünk során - így napjainlcban is - nagyon sok tehetős ember él szerte a világon, sőt talán a Kedves Olvasó is egy igen vagyonos személy, vagy legalábbis van ilyen ismerőse. De életünk kincse nem egyedül az anyagi világban van elrejtve. Bár tagadhatatlanul fontos az anyagi jólét, mégis önmagában nem elégséges egy gondtalan, boldog és gyümölcsöző életpályához. Apropó, gondtalanság! Kedves Olvasó, emlékszik, mikor volt utoljára gondtalan? Mikor nem bosszankodott, vagy félt, esetleg szorongott az elmúlt időkben akánni okán? A gondok elöl szinte ösztönösen menekülünk legtöbben, és csak egy bizonyos idő elteltével vagyunk hajlandóak megállni és szembefordulni a sorsunkat ostromló kihívásokkal. Minél előbb felismerjük, hogy az emberi sors szerves része a küzdelem s az ezzel járó fájdalom, annál előbb fogunk diadalt aratni az ezemyi nehézség felett. Vannak, akiknek erre igen jó készségeik vannak, talán ök azok, akiknek a nevei bekerültek a történelemkönyvekbe. De mit tegyünk 7