Tízparancsolat [antikvár]

Az emberiség az őskortól napjainkig bizonyos tilalmakkal és parancsokkal próbálta szabályozni az együttélést, és ezzel elviselhetőbbé tenni az életet. Azért volt erre szükség, mert az Isten ellen fellázadt ember (bűneset) a másik emberrel, sőt önmagával is szembefordult, s azóta rengeteg kárt okoz. A törvények megpróbálták mederbe szorítani, korlátozni az ember gonosz indulatait. A Hammurápi-kódextől a modern polgári és büntető törvénykönyvekig számos írásos dokumentum tanúskodik erről. A Bibliában található tíz ige (tízparancsolat) abban különbözik ezektől, hogy Isten mielőtt tilalmakat és parancsokat adna, önmagára és az emberért végzett tetteire mutat, amelyekből kitűnik, hogy ő a világmindenség Ura, minden ember tulajdonosa és gazdája, aki nagyon szereti a tőle elfordult embert is. Ő szabályozza az életet, úgy, hogy az az embernek a legjobb legyen. A hívő ember aztán az így megismert Isten iránti szeretettel és bizalommal kész ezekhez a törvényekhez igazodni, és Jézus Krisztussal közösségben képes is ezeket az életét védő rendelkezéseket megtartani. Aki ezt hittel megérti, arra Isten parancsai nem külső kényszerként, hanem belső késztetésként hatnak, s önként, örömmel, teljes meggyőződéssel enged nekik. Ez már a Szentlélek munkája az ilyen emberben.