A békesség fejedelmének útján 4. [antikvár]

Korunk és gyülekezeteink szellemi állapota arra készet bennünket, hogy néhány kérdésen felelősségünk tudatában elgondolkozzunk. Ez az összeállítás megpróbál néhányra válaszolni. Isten vezetése nyomán, ahogyan azt atyáink megtapasztalták és ahogy azt követni próbálták, mi magunk is tudunk "minden hívő egyetemes papságáról" (1Pét 2, 5 és 9). Ezzel mindenki, aki Jézus Krisztus gyülekezetéhez tartozik, nem csupán méltóságot, hanem szent felelősséget is kapott. Nem elég, ha ezt az egyetemes papi mivoltunkat tudomásul vesszük, meg is kell valósítanunk azt a mindennapi életünkben. Ennek előfeltétele, hogy komolyan tudakozódjunk a Szellem adományai felől, amelyeket az Úr mindnyájunknak megadott. Ezen túl igyekeznünk kell, hogy "felismerjük" (1 Tesz 5, 12), kik azok, akiknek az Úr különleges ajándékot adott arra, hogy segítsenek a gyülekezet többi tagjának képességeiket Istentől rendelt helyükön az egész gyülekezet javára és növekedésére fordítani (Ef 4, 11-12).